Vers, valóság, világ

Tegnap egész nap a Dylan Thomas versen töprengtem, meg a fordításán... Dylan Thomas egy másik versét régóta szeretném lefordítani, de még nem értem a végére, merthogy tökéletes. És nem tudok dönteni, hogy ha fel kell valamit adni az eredetiből (mindig fel kell), akkor hogyan csináljam, mi legyen az. Több fordítás is készült már, egyszer még visszatérek rájuk, de az eredeti hibátlanságát egyik sem közelíti.

Egyébként sokszor érzem úgy, hogy elég lett volna, ha Thomas ezt az egy verset írja meg...


Dylan Thomas:

In my craft or sullen art

 

In my craft or sullen art
Exercised in the still night
When only the moon rages
And the lovers lie abed
With all their griefs in their arms,
I labour by singing light
Not for ambition or bread
Or the strut and trade of charms
On the ivory stages
But for the common wages
Of their most secret heart.

Not for the proud man apart
From the raging moon I write
On these spindrift pages
Nor for the towering dead
With their nightingales and psalms
But for the lovers, their arms
Round the griefs of the ages,
Who pay no praise or wages
Nor heed my craft or art.