Pál Utcai Fiúk:
Első dal
1. Felkelt a nap, átölelt a fény,
Utolsó éj, legelső reggelén,
Nincs több időm, nincs több esély.
Folytatni kell, mielőtt végleg elveszíteném.
R.
Ez lesz az első, ez a szomorú szám,
Különben félek, hogy senki sem figyelne rám,
Ez lesz az első az igazi dal,
Ez is csak annyit ér, amennyit belőlem eltakar.
2. Még nem volt elég, eltűnt a félelem,
Hosszú az út, lehet, hogy végtelen,
Egész életemben mindig másra vártam,
Istent kerestem, s magamat találtam.
R.
3. Magasan tartsd a szerelem zászlaját,
Nem bukhat el, örökké vinni kell tovább!
Van még idő, van még esély,
Folytatni kell, mielőtt végleg elveszíteném.
4. De még él a remény, minden mozdulatban,
Él a remény, minden gondolatban,
Él, a remény, a fűben és a fában,
Él a remény, és én hiszek az ő szavában,
Él a remény, minden, minden gondolatban,
Él a remény, nekem minden, minden pillanatban,
Él a remény, nekem mindig, mindig más alakban,
Él a remény, hiszek benned és magamban.
Minden gondolatban él a remény.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.