Előszó egy szerelmes vershez
Körbenjárás ez körötted, szavak
Formálódása, képlékeny s tömör,-
Mind féligazság hajnalán fakadt
S már teljesült anyagként tündököl,
Mint a redőnyön áttört sugarak.
Csöndben szerelmes játszik el eképp
Elűzhetetlen s meg nem fogható
Eszmékkel, mint virággal esti ég,
Nem ő választ, őt választja a szó –
Künn szél, madárfütty, csillag szanaszét.
Éji sírás ez, de nem itt, nem ott –
Lármás holtak visszhang-kísértete,
Kik ércnél, kőnél tartósabb jajok
Kínját vitték a földbe, hogy vele
Győzhessenek a vesztes fintorok.
Csak félreállás ez, pótmozzanat,
Tanmesén túl a bölcs mondhatja meg
A végsőt, mely a lényegre tapad,
Agyafúrt, nyugtató válasz helyett
Fáj, ahogy egymást kergető szavak
Mondják „Szeretlek” – felelőtlenül
Mintha valaki tengerárra kel
S szól céltalan a szigetek körül,
Őrült szerelmem úgy kiáltom el
Csönded felé. Te vagy a csönd lelke belül.
Fordította: Fodor András
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.