ELSŐ SZONETT
- Látod: egymásnak szoruló fej szív fogsor
s szárnyverdesés és fog koccan egyszer sokszor
így így mi ketten s kövek a szívkamrában -
égő pintyek a telihold kőgyomrában
- Hova lett copfod az a haj hol a kontyod
nem nő meg többé már le se bontod -
mi lett vele, én soha nem simogattam!
szép hajcsatom van, neked adjam, ne adjam?
- Nézd, havazik bennünk, bronz-zöldre éget
összeforrasztva minket két szonettben;
ölelnélek tizennégy karral téged
ahogy ezek ölelkeznek ketten
lásd összeillenek a sziluettek
mert eggyé lettek teljes eggyé lettek
Villamosszékre leszállt, elégő pintyek,
fog közt szétszakadó nyelv - szakadhat, mindegy
kő morzsol minket, kövek darálnak s lángok
havazás bennünk, kiöltött vasfullánkok -
- Megnő még rajtad a haj, megnő, még megnő?
- Nem tűzöm föl - már többé - fedjen csak kendő -
- Nem számít, hogy volt régen; simogass mostan:
- Nézd, mit kapsz tőlem: szép fehér ing, kimostam,
viseld, ez óvjon, kinn most tél csikordul,
suttogás bennünk és hó hull és hó hull,
ölelsz, ölellek, még, még, elveszetten,
mint egymást, látod, ezek a szonettek
kik ketten egyként egymásnak születtek
szét nem szedhető párban, összetetten
- Látod: egymásnak szoruló fej szív fogsor
villamosszékre leszállt elégő pintyek
s szárnyverdesés és fog koccan egyszer sokszor
fog közt szétszakadó nyelv - szakadhat mindegy
így így mi ketten s kövek a szívkamrában -
- Kő morzsol minket kövek darálnak s lángok
égő pintyek a telihold kőgyomrában
havazás bennünk kiöltött vasfullánkok
- Hova lett copfod az a haj hol a kontyod
megnő még rajtad a haj, megnő, még megnő?
nem nő meg többé már le se bontod...
- Nem tűzöm föl - már többé - fedjen csak kendő -
- ...mi lett vele, én soha nem símogattam!
- Nem számít, hogy volt régen, simogass mostan
- Szép hajcsatom van, neked adjam, ne adjam?
- nézd, mit kapsz tőlem: szép fehér ing, kimostam,
viseld, ez óvjon, kinn most tél csikordul
nézd, havazik bennünk, bronz-zöldre éget
suttogás bennünk és hó hull és hó hull
összeforrasztva minket két szonettben,
ölelsz, ölellek, még, még, elveszetten
- Ölelnélek tizennégy karral téged
mint egymást látod ezek a szonettek
ahogy ezek ölelkeznek ketten
kik ketten egyként egymásnak születtek
lásd összeillenek a sziluettek
szét nem szedhető párban, összetetten
mert eggyé lettek teljes eggyé lettek
(1979)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.