1.
Testét a kép már fogva tartja:
önnön fényében fürdeti,
ahogy a mellét elfedi
s átlényegül az őszi napba.
Lassú áramlat háta, combja,
felhúzott térdét öleli
(s ölét épphogy csak sejteti)
olvadt aranyban felragyogva.
Nincsen szemében megadás,
csakis a tiszta akarat:
testét könnyen nem kapja más.
Nézett, néző is áldozat:
a kép örök, nincs változás
(elérhetetlen így marad).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.