Vers, valóság, világ

Tandori Dezső:

Rilke-forduló

A Mesterség: más térség, mint ez itt,
más, mint az ott; nem összevissza tárul,
s el sem fogadhat bármit önmagául,
és nem tűrheti, ha rekeszelik –

Így tolja rá s nyitja reteszeit,
önnön határához míg körbe-járul;
őszi fáiról azonosulás hull,
s magává vissza-másul, ha szedik –

Felkél, napként, de csak ha teljes árnyul
kész elfogadni lény a fényeit;
akkor felkél, hátrébb, sugallatán túl –

Kenyér, mely éhhalál, ha megszegik!
Jel szavául szegődne; visszarándul:
„Ha távozhat, meg nem érkezhetik.”