A jó érzést te ismered,
Ha megihlet a környezet –
Lámpaolaj, rokon tengerszag, és
Az illanó hajnalfény-jelenés,
S közben a hit, hogy dolgainkból itt
A szerény vázlat majd gyümölcsözik,
Túlélve téli hónapok sorát
Dianának még ajándékot ád.
Téli a tenger, merre ő halad,
Sziklákra dühként fröccsen ki a hab.
Mert mi rohad az államon belül,
Ártatlant fertőz. Összegyűl
Mit romlásunk hozott, e Pokol
Vizén is itt van, lelkeket tarol,
A napi létbe fúrva be magát,
Elmarja férjétől az asszonyát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.