Augusztus
Elfordulnak a csillagok,
Szent Lőrinc-éj: a nyár kihamvad;
hajnali, hűs ködök fogadnak,
elhagyjuk hát az évszakot.
Emlékeink rakosgatod:
elég lesz ez nekünk, magadnak?
Közös időnk kettészakadhat?
Szétfoszlik-e, ami adott?
Dühödten izzó mélypirosság
hó-arcodon a szenvedély
(szikráktól fényes téli éj),
ahogy ajkad gyöngyözni kezd
(könnyező vérnarancs-gerezd),
melyet a tiszta vágy hatott át.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.