Tomas Venclova:
Tizenegyedik ének
(részlet)
...Nincs hullám. Pontosabban, az erő van,
Mely nem a cseppek summája. A víz
Magát elhagyja egyre. Szűk sziget,
Halál-ekvátor, fű tenyér alatt,
Változva visszatérés. Ezután ezt
Sem ígérheti história, mítosz.
A kanyaron túl mássá lett a tér.
Előbb a perspektívák összefolytak,
Minden homokszem-csillámot nagyítón
Keresztül láttunk, míg a köveket:
Akárha fordított látcsőbe néznénk.
A tárgyak kontúrjai elmosódtak,
Mint hangok egy alaktalan teremben...
Baka István fordítása
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.