The light that left you streaks the walls
of Georgian houses, pubs, cathedrals,
coasters moored below Butt Bridge
and old men at the water’s edge
where Anna Livia, breathing free,
weeps silently into the sea,
her tiny sorrows mingling with
the wandering waters of the earth.
And here I close; for look, across
dark waves where bell-buoys dimly toss
the Baily winks beyond Howth Head
and sleep calls from the silent bed;
while the moon drags her kindred stones
among the rocks and the strict bones
of the drowned, and I put out the light
on shadows of the encroaching night.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.