Derek Mahon:
Megint egy vasárnap reggel
Ébredek, napfény járja át
londoni házunk sok zugát –
nincs zaj, csak olykor egy goromba
autó berreg, mely hajnalonta
vidékre, tengerhez siet.
Ez mit leginkább kedvelek,
mikor a tűnt polgári lét
egy-két órát szünteti még
a nyüzsgést, nevetünk csupán
falon túli gyerekvitán –
fogadkozás, vad logika,
melynek bennünk már nincs nyoma,
olajválság, hangos tömeg,
oly messze, mint a fellegek,
hisz előrejelzés szerint
derűs átlagnap lesz megint.
A parkban hol Celia apja
meghalt, gyűj ünneplők csapatja –
pórázon itt afgán agár,
ott pár hőzöngő hadovál,
japán közgazdászok, honi
turisták, néhány szaudi,
üde amerikai kölykek
keresik árnylesőn a zöldet.
S mint beképzelt Krisztus-hivő
kutyások, sárkánykergető
társak közt felröptetem én
titkos sárkányod, költemény –
mintha grecoi reklám volna,
hirdeti: várjatok az Úrra;
száll tétova brosúraképp,
a hírrel: közeleg a vég.
Fekete diplomaták s nőik
nézik a pár fehér menőt, kik
dús kapukban szundítanak –
agg hölgyeken nagy szalmakalap,
nekik Chu Chin Chou, s Kitschener
még fogalom. De sok teher,
sok gond miatt fáradtak ők,
várva a játszma-záró esőt.
Hány birodalom kélt s bukott –
nincs dárda, handzsár sem suhog,
nagy íj, szakállas puska, lám,
házi díszül maradt csupán.
V. Györgyre nézhetett
így Cowes-nál ez a kisöreg,
ahogy most morcolt szeme bámul.
csatahajót rakván gyufából.
Ázsia ezredek óta új
virág, aztán homokba fúl –
Minden csinálmány, önmutogató
tiszta cselekvés arra való,
hogy a vívódó lélek végképp
legyűrje önnön törpeségét,
hogy az oly régtől rab szivet,
acél foglyát, fa és kő váltsa meg.
Fordította: Fodor András
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.